Sajtó megjelenés



Rieder Gábor: Sándor Krisztián és a trash-expresszionizmus

Egy nagyvárosi szemétdombokon kurkászó bennszülött-sámán totemfaragványai lepték el az Inda Galériát. Egymásra gányolt hulladékdarabok, használt cipő, kartondoboz, farmer-lábszár, női táska cipzárja, gumi békatalp, szarvasmarha koponya, és mindez nyakon öntve tarka olajfestékkel.


 

files/hirkepek/Sándor Krisztián1.JPG
Sándor Krisztián: Fej Nr. 3.
Sokkoló anyag. Fadeszkára tűzőgéppel és ragasztóval rögzített papírhulladék, rajta vastag ecsettel ovális emberi fej, nagy, meredt szemekkel, tátott szájjal. Hajként elektromos vezetékek állnak ki a fejtetőből, csatként lóbálva a műanyag csatlakozókat. Egy másik bálványnál a kiszuperált bakancs behorpadt sarkából lett a duzzadt néger száj, hajzatként ócska, ívesen meghajlított szigetelőgumik futnak körbe. A talpbetétek, hullámkartonok és tűzőkapcsok között persze feltűnik egy-két kisebb táblakép, vakkerettel, vászonnal, ahogy kell, de a felismerhetetlenségig elcsúfítva, lemázolva, odaszögezve. Ebből azért sejthető, hogy nem egy óceániai szigeten tengődő törzsi varázsló készítette a totemeket, a hullámok által partra vetett civilizációs szemétből. A jóval valószínűbb forgatókönyv jött be: ismét egy kortárs festőművész áll az objektek mögött.

Az alkotó Sándor Krisztián, aki egzotikus hangulatú, tarka-barka, mesélő olajképeivel vált ismertté az elmúlt évtizedben. (Jellegzetes vásznainak trópusi vidámsága elnyomta a részletek közt bujkáló ilyen-olyan társadalmi tematikát.) A fiatal művész most radikálisan váltott, mintha a jellegzetes „afrikai naiv festő” státuszból visszalépett volna a művészettörténeti időben egyet, az archaikus törzsi esztétikum világába. Elhajította a közkedvelt, neopopos olajképeit, sőt, nem is elhajította, hanem vastagon átmázolva beleszögezte az új asszamblázsokba. Erre a tolakodóan erőszakos, brutális ősi ösztönökkel és archaikus szimbólumokkal operáló művészetre a szaktudomány egyetlen kifejezést ismer: expresszionizmus. De ez a huszadik század során már többször leporolt fogalom túl ódivatúan hat itt. Viszont van nekünk egy közszájon forgó, sokkal trendérzékenyebb szavunk, a trash.
files/hirkepek/Sándor Krisztián2.JPG
Sándor Krisztián: Pár II
Amit Sándor Krisztián ma csinál, az leginkább ezzel a kifejezéssel írható le. Nincs ezzel egyedül a pesti szcénában, miközben kifulladt a játékos, optimista neopop trend a pénzügyi válság prése alatt, a romkocsmák és a romkávézók underground világából előkúszott a trash-expresszionizmus. Ez az a nyers, zabolátlan, guberáló festőmodor, ami jobbára a steril kortárs galériák nélkül lézengő, fiatal művészek köreiben hódít. Érintkezik a divattétellé vált street arttal és a bűbájos Disney-univerzum tudatalattijából kinövő, groteszk-morbid képregény nyelvezettel. És közben persze nagyot merít a riszájkling dizájnból, a nagyvárosi buhera-szellemiségből, a biciklifutárok esztétikájából. A trash vizualitás jellegzetes törzshelyei a telegraffitizett belvárosi kávézók és kocsmák, meg az olyan kultikus műintézmények, mint a Roham Galéria vagy a Boulevard & Brezsnyev. Az árak alacsonyak, a sör vizezett, hangos a zene, sok a külföldi és jó a társaság. Kicsit mint a Montmartre-on, 1905 körül...

Sándor Krisztián új asszamblázsait nézve az is egyértelmű: a trash-expresszionizmus már a jólszituált kereskedelmi galériák körein belül is terjed. Jönnek az új barbárok, totemeikkel és vérmes álmaikkal együtt.

Inda Galéria
2011. február 22. – március 11.

 


© Rieder Gábor

Művészet egy jobb, teljesebb világért” – elkészült a K&H új gyűjteményének koncepciója

Budapest, 2009. február 24. – A K&H Csoport megkezdi művészeti gyűjteményének építését, amely szakértők szerint várhatóan az ország egyik legjelentősebb kortárs vállalati gyűjteménye lesz majd. A „Művészet egy jobb, teljesebb világért” címet viselő szakmai koncepció alapján épülő gyűjtemény pénzügyi alapjait a K&H korábbi műtárgy-állományának eladása biztosítja. A Kieselbach Galéria aukcióin, valamint a különleges értékesítési módszerként megszervezett online dolgozói árverésen közel száz műtárgy talált eddig új gazdára, és így mintegy 50 millió forint folyt be erre a célra. A K&H Csoport kihirdette annak az alkotói ösztöndíj-pályázatnak az eredményét is, amelyen közel száz fiatal képzőművész vett részt: az alkotói támogatásban fél évig Sándor Krisztián festőművész részesül.

„Fordulóponthoz érkezett a K&H Csoport művészeti gyűjteménye kialakításának folyamata akkor, amikor röviddel ezelőtt elkészült az a művészeti-szakmai koncepció, amely alapján az ország egyik legjelentősebb kortárs vállalati gyűjteményének létrehozásába foghatunk bele. Ehhez megfelelő anyagi alapot teremt az a folyamat, amelynek során a K&H fokozatosan értékesíti korábbi műtárgy-állományát, és az elmúlt hónapokban - egyebek mellett olyan klasszikus és modern művészek munkáinak értékesítése révén, mint például Mednyánszky László, Aba-Novák Vilmos, Bernáth Aurél, Czóbel Béla, Kernstock Károly, Szőnyi István, Székely Bertalan - eddig mintegy 50 millió forint realizálódott kifejezetten kortársművészeti célokra.”

– jelentette be Marko Voljc, a K&H Csoport vezérigazgatója.

A K&H néhány hónappal ezelőtt művészeti tanácsadó testületet hozott létre a magyarországi képzőművészet olyan meghatározó alakjainak részvételével, mint Petrányi Zsolt, a Műcsarnok és a hozzá kapcsolódó Ernst Múzeum valamint Dorottya Galéria vezetője, az AICA (Műkritikusok Szövetsége) tagja, számos jelentős kortárs kiállítás kurátora, Szurcsik József képzőművész, művészeti oktató, tanszékvezető főiskolai docens, az Esterházy Károly Főiskola tanszékvezető tanára, valamint a hazai kortárs művészet egyik legsokoldalúbb szakértője, Topor Tünde művészeti tanácsadó, az ArtMagazin főszerkesztője.

A testület a K&H Csoport felkérésére olyan gyűjteményi koncepciót dolgozott ki, amelynek alapján rövidesen megkezdődik a gyűjtemény felépítése, az akvizíciós tevékenység. Nem véletlen a kortárs művészet melletti elköteleződés, hiszen – ahogy a koncepció preambuluma is fogalmaz - a kollekció létrehozása állásfoglalás, amely kifejezi, hogy a kortárs képzőművészet meghatározó szerepet játszik a jelenkor megértésében, értelmi és érzelmi feldolgozásában, ugyanakkor hatékony kommunikációs felület is a K&H által felvállalt értékek közvetítésére. „A K&H gyűjteményi koncepciójának címe - Művészet egy jobb, teljesebb világért - összefoglalja azt a preferált művészeti irányt, amelynek lényege éppen azokkal a fogalmakkal írható le, amelyeket a K&H is kiemelt értékeinek tekint, vagyis a dinamizmus, a megújulni tudás és a legújabb kor jelenségeire való érzékeny reflektálás, mindeközben pedig a tartós értékteremtésre, azaz a megbízhatóságra való törekvés.”

– mondta el Marko Voljc, a K&H Csoport vezérigazgatója.

A koncepció szabta keretek között a művészeti tanácsadó testület hamarosan konkrét művészekre és műtárgyakra vonatkozó javaslataival segíti a gyűjtemény létrehozásának megkezdését. A műtárgyak beszerzésének sajátos módjaként és egyben a legfiatalabb képzőművész-generáció támogatására a K&H olyan alkotói ösztöndíj programot indított útjára, amelynek lényege, hogy a kiválasztott művész számára fél éven keresztül nyújtott támogatás mellett az ösztöndíj időszak végén a művész egy vagy több alkotása bekerül a K&H gyűjteményébe.

A K&H Csoport által 2008 novemberében kiírt alkotói ösztöndíjjal kapcsolatban rendkívüli érdeklődés nyilvánult meg, az elmúlt 5 évben diplomát szerzett fiatal képzőművészek közül összesen közel százan nyújtottak be pályázatot. A széles választékból a K&H művészeti tanácsadó testület, az elfogadott gyűjteményi koncepció szem előtt tartásával, a Képzőművészeti Egyetemen 2 évvel ezelőtt végzett, 33 éves Sándor Krisztián festőt választotta ki, aki a féléves ösztöndíj időszak alatt a pályázatra benyújtott munkaterve szerint dolgozik majd. Az ösztöndíj időtartama 6 hónap, az ösztöndíj bruttó összege havonta 125.000 Ft.

Sándor Krisztián művészete kiválóan illeszkedik ehhez a koncepcióhoz, érdeklődését a világban végbemenő változások határozzák meg, amelyeket változatos, egyéni technikával jelenít meg. Alkotásai a nézőnek szellemi és érzéki utazást ígérnek: élénk színekkel ható képein felsejlik a világ drámája, szépsége, és egyben szofisztikált humora is.”

– mondta el a művészeti tanácsadó testület nevében Petrányi Zsolt.

K&H Csoport

« Utak az öröm birodalmába… folytatás
“How to make contemporary installation art” – a zsp ajánlásával »
sztárba szökkenők akolmelegben: diplomájukat védő festők a Barcsayban.

Published on May 23, 2007 in blog and kiállítás.

Ma rendes éves diplomavédés-látogatásomat töltöttem a Képzőn, azon reménnyel kecsegtető alkalomból, hogy nagyhírű és igen erős történeti gyökerekkel bíró képzőművészképző akadémiánkon ma biztosan meglepetés fog érni: reméltem, hogy kicsiny szcénánk derűreborúlt egére tán üstökösöket pingál egynémely vizsgázó deák. Úgy értem az Agykontroll-tanfolyamokat is lekőrözve érkeztem pozitív életszemléletet ültetve a recehártyába, hogy majd amikor már 3 órája izzadok a melegtől, majd ne gondoljam, hogy a művészet purgatóriumában találom magam. És mit ad I..ten? Nem ott találtam magam? 9-től kezdődött a diplomavédés, mint máskor is, és persze mint az öreglányok varkocsa ez is csak az elején volt vastagabb, per koponya vaskosabb kérdezgetésekkel tele, aztán a végére (hja koradélutánra) már csak pár erőtlen kérdés jutott a delikvenseknek.

Most lehajlok a strófákról, rátérek a lényegre: ma 15 halandó ostromolta a művészet walhalláját, ebből 1 asszem talán bebocsájtást nyerhet, ha így folytatja, tucatnyi betette a lábát az ajtórésbe, a többi legurult a lépcsőn.
(Papageorgiu Andrea nagy triptichonja az előzetes vázlatok és a korábbi festmények alapján többet ígért….)
Most nem is szeretnék itt személyeskedni (de azért a végén majd mégsem tudom megkerülni), hanem inkább megosztom a
benyomásaimat úgy általában az évfolyam festőiről.

1. röviden: lapos volt a védés, nem volt igazi diskurzus a támadók (tanárok) és a védők (halandó hallgatók) közt.

2. kicsit bővebben: a ma diplomáját védő 15 halandó közül a többség olyannyira elfogult saját magával szemben, hogy az
egészséges önkritikának mégcsak halovány nyomát sem mutatták. Viszont pátosztöbblettől pirosló arccal védték és védték a
képeiket. Legtöbbször arra hivatkozva, hogy így érezték, hogy ez így lesz jó és ezt nem is lehet szavakba önteni.
Hiperszubjektivitás – underrealizmussal, jeah.

3. elég bőven: Először a jó oldala. Az elmúlt évekhez viszonyítva a felhozatal 2 szempontból javult, a Molnár Sándor osztály
kisé felszabadult mióta a tanár úr nem hipnotizálja őket, így aztán a korábbi tipikus Molnár-homogenításból mostanra egy
plurálisabb anyag jött elő. A másik, hogy több olyan védő volt, aki képes volt beszélni és elkerülni az olyan dedós böffentéseket, amik megakadályozzák őket a homo erectusokhoz való besorolás elnyerésében. Rossz hír: az általános felkészületlenség a művészettörténeti előképek és a kortárs nemzetközi párhuzamok tekintetében még mindig szinte fájdalmas. A művészetfilozófia ás a kortárs művészet egyéb ágainak ismerete és inspiráló ereje még mindig nem jellemző a hallgatókra. Belterjes zárt világ maradt, amiből nem látok kitörő embereket. Itt van pl. ez a Sipos Eszter diplomamunka, gender is van, szexi nősztár is van, cukimosoly is van önarcképügyileg, aztán mégse müxik a mű. Nagyon mű. Kihagyta a maltert. Kiagyalta, de nem tette bele a jelenlétét, nem hagyott nyomot rajta, üres lett a képe. Nem érti mi történt. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy érteni akarja, mi a gond, pedig többen a tanári asztaltól magyaráztak, nagyon. Rossz az akusztika, az igaz Voltak kellemes meglepetések is…..Ott van példának okáért a Sándor Krisztián, aki minden idők egyik leglelkesebb festőnövendéke, ilyeneket olvashatunk a szakdolgozatában, hogy “mindent szeretek, ami ecsettel és festékkel kapcsolatos, még a kerítésfestést is élvezem…” és tényleg, a képeiről süt a festék- és életszeretet. Úgy vettem észre, hogy ő volt mind közül a legkönnyedebb, leghumorosabb és egyben a legelhívatottabb is. Na elég az apoteózisból, még a végén arra jutok mint Rózsa Gyula az eheti ÉS-ben.


2009.01.16.

AnchorKiállítás ajánló: Marcin Kędzierski és Sándor Krisztián a Lengyel Intézetben

2009.01.16. 18:44 Rung András

Mivel a Lengyel Intézettel egy házban van galériánk rendszeresen nyomon követjük, hogy milyen kiállításaik vannak. A hívogató
tágas ablakokon önkéntelenül is benéz az ember. A tágas, elegáns térben most különösen jól mutat Marcin Kędzierski és Sándor
Krisztián
erőteljes anyaga.

http://m.blog.hu/ga/galeria/image/Sandor.jpg


Sándor Krisztián szándékoltan naív, kontúros munkákkal eleveníti meg távoli világok pezsgő életét. Minden vidám, színes, kissé elnagyolt. Az emberek jókedvűek, játszanak, eszegetnek, utaznak, átkiabálnak egymásnak az utcán. Sándor Krisztián úgy jeleníti  meg a tömeget, hogy egyben megőrzi az emberek egyedi karakteres voltát. Művészetében az különösen izgalmas, hogy ezt pont
sematizált, arctalan karaktereivel éri el.

http://m.blog.hu/ga/galeria/image/Sandor1.jpg

A vidám világ bemutatása azonban nem csak a felhőtlen örömre, gondtalanságra irányítja a figyelmünket. Sándor Krisztián utópisztikus meseszövete elgondolkoztat minket. Valóban ilyen a világ? Tényleg ez az igazság? Vagy csak ilyennek kellene lennie?

Marcin Kędzierski munkái tematikusan ugyanoda vezetnek, mint Sándor Krisztián művei. A hangulat azonban borúsabb és komorabb. A szegénység mellé nem a nemtörődöm vidámság, hanem a mindennapok nehézsége és keserűsége kapcsolódik. Finom megmunkálású oldott munkáiból diszkrét melankólia árad.

http://m.blog.hu/ga/galeria/image/Kedzierski%20033.jpg

2009.Február, Artmagazin

Neopop – Színforradalom és a krízisfaktor
Rieder Gábor
Artmagazin 2009/2. 54-59 o.

Négy-öt évvel ezelőtt új színek tűntek fel a budapesti galériák szürke világában. Pályakezdő fiatal festők olyan színekbe mártották az ecsetjüket, amilyeneket legutoljára a hatvanas években láthattunk. A pop art életteli, polgárpukkasztóan vidám koloritja átköltözött a festővásznakra. Kirobbant a színforradalom, és nem csak a galériákban, hanem a nagy divatházak világában is. De hamar kiderült, hogy a tarka színpaletta nem független a pénzpiactól, az olajválságtól és a hitelkrízistől.

http://artmagazin.wst.hu/content/_common/images/hirek/20090519120545.jpg

Radák Eszter: Ez a távirányító, de hol a fenébe van a mobilom. Asztal I, 2002

Mikor a frissen végzett Radák Eszter a kilencvenes évek végén előállt szőnyegszerűen dekoratív, homogén színmezőkből álló,

felhőtlenül tarka és nőies enteriőr fe

X